Arannyal fonta be az ablakot a nap,
mikor imára emelte kezét a pap,
fényárban ragyogott középen az oltár,
áldást zengve felcsendült a szent zsoltár.
A pap arra kérte a hatalmas Istent,
a földön csak szeretet uraljon mindent,
a fiú szeresse anyját és az apját,
asztalra adjon éltető bort, és búzát.
Hátul a padban egyedül térdelt egy lány,
könnycsepp gördült végig szép, szomorú arcán,
imára kulcsolta reszkető két kezét,
némán könyörögve kérte jó Istenét.
„Add jó Istenem, hogy tovább ne szenvedjen,
s én mosolyogva, könnyedén elengedjem,
fogadd be őt ölelő, kitárt karokkal,
ezután veled éljen és
az angyalokkal.”
