...
beléd ragadt emlékek,
marnak engem és
égetnek,
majd tépik fecnikre ujjaim,
képek, elmúlt szavak százait.
te ülsz magányodban némán,
nézel, nézel csendben énrám,
sivataggá megszáradt torkom,
üvöltve átkozza el sorsom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése