2012. június 27., szerda


...

beléd ragadt emlékek,                                 
marnak engem és égetnek,      
majd tépik fecnikre ujjaim,        
képek, elmúlt szavak százait.     

te ülsz magányodban némán,               
nézel, nézel csendben énrám,
sivataggá megszáradt  torkom, 
üvöltve  átkozza el sorsom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése