 |
| Fotó: Ujfalusi Károly |
Én azt érzem néha,
az élet egy csoda,
maga a mennyország,
egy gyönyörű világ.
A nap arannyal süt,
életet földre küld,
minden olyan csodás,
mint égi látomás.
Aztán beborul az ég,
minden sötétben ég,
ez a pokol, érzem…
félelem a létem.
Csillagos újra az ég,
és felragyog ismét
sötét után a fény,
születő új remény.
Megint csak azt érzem,
egy csoda az élet,
a mennyország maga,
boldogság ablaka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése