Fotó: Ujfalusi Károly |
Késő este van, és te alszol már,
melletted fekszem, és csak nézek rád,
elönti szívemet a félelem,
hogy mi lenne nélküled énvelem.
Hirtelen megmozdulsz és átölelsz,
puha takaróként körbe tekersz,
halkan a fülembe azt suttogod:
Szeretlek édesem, te is tudod!
Ekkor nem érzek többé félelmet,
betakar minket a szép szerelem,
ölel a karod egész éjszaka,
tiéd vagyok, jobban, mint valaha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése