Ki vagy te? – azt
kérdezed.
Arcomat tükörbe
fürkészem,
szemem szemembe bele néz,
gondolatom magamba vész,
azt kérdezem magamtól:
Ki vagyok én?
Ember vagyok,
aki e világra született,
aki nő, anya és szerető,
és, aki oly nagyon
esendő,
nő, aki szeretni vágyik,
kivel a szerelem úgy
bánik,
mint a bolondos tavaszi
szél,
mely andalító dallamot
zenél.
Egy anya, aki boldog,
kinek fiai rózsabokrok,
illatosak, vitézek,
szúrósak és csibészek.
Hát íme, ilyen vagyok én,
a sötétben egy aprócska
fény,
kiben nem hal meg soha a
remény.
2012. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése