Ujfalusi Edit: Ölelés

Fotó: Ujfalusi Károly

Késő este van, és te alszol már,

melletted fekszem, és csak nézek rád,

elönti szívemet a félelem,

hogy mi lenne nélküled énvelem.

Hirtelen megmozdulsz és átölelsz,

puha takaróként körbe tekersz,

halkan a fülembe azt suttogod:

Szeretlek édesem, te is tudod!

Ekkor nem érzek többé félelmet,

betakar minket a szép szerelem,

ölel a karod egész éjszaka,

tiéd vagyok, jobban, mint valaha.

Ujfalusi Edit: Csak egy ember...

Ki vagy te? – azt kérdezed.

Arcomat tükörbe fürkészem,

szemem szemembe bele néz,

gondolatom magamba vész,

azt kérdezem magamtól:

Ki  vagyok én?

Ember vagyok,

aki e világra született,

aki nő, anya és szerető,

és, aki oly nagyon esendő,

nő, aki szeretni vágyik,

kivel a szerelem úgy bánik,

mint a bolondos tavaszi szél,

mely andalító dallamot zenél.

Egy anya, aki boldog,

kinek fiai rózsabokrok,

illatosak, vitézek,

szúrósak és csibészek.

Hát íme, ilyen vagyok én,

a sötétben egy aprócska fény,

kiben nem hal meg soha a remény.

2012. április 

Ujfalusi Edit : ...

Magamba zártam bánatom,      

lélekfalamon dörömböl,         

s üvölt bennem a fájdalom.      

Sziklára épült börtönöm.           

Ujfalusi Edit: Ima

Fotó: Ujfalusi Károly

Isten, tedd szebbé a lelkem,                

hogy ne fázzanak mellettem,                

vakítson, adjon meleget,                                     gyógyítson  fájó sebeket,                    

adjon sok puha ölelést,                       

mindig tartó reménykedést,                 

legyen világító tűzhely,             

békét adó tiszta csermely,                   

magamat, segíts meg látni,                   

magamban terád találni.

József Attila Reménytelenül

József Attila születésnapjára, és a költészet napjára, olvassátok szeretettel!


József Attila

REMÉNYTELENÜL

Lassan, tünődve


Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.


Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.


A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Vas-színű égboltban...


Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -


Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -


Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -


1933. márc.

Jelek

Ujfalusi Edit

Fotó: Ujfalusi Károly

Jelek

Az élet egy röpke pillanat,

Tovaszáll egy rövid perc alatt,

Boldog és szomorú suhanás,

Lét és halál közti körforgás.

Nyom nélkül menni nem akarunk,

Jeleket hagyunk, hogy itt voltunk,

Emlékek örökre maradnak,

Remény az ittmaradottaknak.

Vendégek vagyunk e világon,

Jövünk, megyünk, aztán valahol

Világra jön egy új kisember,

Sírva azt kiáltja – megjöttem.

Ébredés

Ujfalusi Edit

Fotó: Ujfalusi Károly

Ébredés

Ébredek.

Napsugár cirógatja arcom,

Érzem bársony melegét.

Kinyitom a szemem,

És rád nézek.

Alszol még.

Édes vasárnap reggel van.

Hozzád bújok lágyan, finoman.

Élvezem a csendet.     

Hallgatom a szíved:                                                  

Bim-bam-bim-bam.

A napsugár a te arcodhoz ér.

Most téged cirógat,

Kinyitod a szemed,

És rám nézel.

Hozzám bújsz lágyan, finoman.

Átölelsz.

Édes vasárnap reggel van.

2011 március

Karácsonyi emlék

Karácsonyi emlék 

Gyerekkoromról egyik este,

Egy emlék villant fejemben.

Szép karácsonyeste volt,

Hittem még, hogy angyalt

Láttam, ablak előtt repülni,

Amint a díszes fenyőfát

A szárnyai közt cipeli.

Apám és anyám álltak az ajtóban.

Láttátok? – kérdezték

Angyal járt itt, érzitek az illatát?

Igen – feleltük kórusban,

Érezzük az angyal illatot.

Apám mosolygott, és ölbe kapott.

Körhintaként karjaiban repített,

És ahogy gyorsan körbe forgatott,

Láttam a csillogó díszeket suhanni,

A gyertya lángját a fán lobogni.

 - Engem is, engem is…

Kezdték testvéreim kérlelni.

Apám ezután őket is felkapta,

Körbe-körbe forogtak,

És nagyokat kacagtak.

Majd mi hárman szédülve

A szőnyegre feküdtünk,

Egymás kezét fogva,

Boldogan nevettünk.

Szép karácsonyeste volt,

Égből hullt a fehér hó.

2011