Parafónia

Ujfalusi Edit

Parafónia

Merlin Színház 2011 május 22.

Fekete terem korom mélyéből,

Láthatatlanul, halkan sír egy hegedű,

Egyedül én hallom ölelő székemből,

Hallom könnyeit koppanni sötétből.

Fekete függöny lebbenti szárnyait,

Felgyúlnak a fények,

Elgurulnak a könnyek,

Mosolygós arcok,

Felém nevetnek,

Csillogó szemek

Reám tekintenek.

Szárnyalva szól a zene,

Bús szívembe

Örömhírt repítnek.

Miért vagy szomorú?

Mond mi bántja szívedet?

Nem látod mily gyönyörű

Fények repülnek?

Nem hallod az örömhírt,

Mi lelkedben kopogtat?

Engedd be, ne félj,

Félni nincs miért.

Az élet gyönyörű.

Nézd, mi vígan nevetünk,

És szeretünk,

A fény, lelkünkből

Repül felétek.

Ülök ölelő székemben,

A zene nevet a szívemben,

Láthatatlanul, halkan sír egy hegedű.